13.fejezet.-Zaklatott hétköznapok

Helena

Jó pár nap telt el az álmom után. Harry azóta nem keresett. Az iskolát otthagytam,amit a jövőben nagyon meg fogok bánni, viszont most ezt sem érdekel. Félek,rettenetesen félek. Anyukám elutazott,tesóm visszament a suliba. Egyedül vagyok a sok 'miért'-el,amire sehogy sem találom a válaszokat. Jess volt  át az elmúlt pár napban,beszédre biztatott, persze makacs voltam,azóta sem beszélek.Senki nem tud semmiről.Senki nem tudja min megyek keresztül,mit éltem meg az elmúlt hetekben.Borzasztóan sokat sírtam,könnycsatornáim már szinte kiszáradtak. Alig ettem valamit,súlyom vészesen csökken. Már ez sem érdekel. Itthon ülök egyedül,szinte senkire sem számíthatok. Jess azóta sem keresett. Viszont én nem fogok beszélni akármilyen nehéz is. Véletlenül kicsúsznak a számon a történtek,akkor Taylor kicsinálná Harry-t,családom is, MINDENKIT aki fontos számomra. Gondolataimba meredve ülök,nézem a kikapcsolt tévét,gondolkodom.

Miért szenvedek mikor talán jobb lehet?

Miért nem hívom fel Harryt és beszéljük meg ezt az egész rémálmot?

De ha meglátom akkor úgyis megtörök és a karjaiba zokogva mondok el neki mindent.

Talán ez lenne a legjobb?

Fel kell hívnom! Tudnia kell!

Harry

Nap mint nap Helena hívását vártam,vagy legalább írjon egy SMS-t ha már nem hajlandó beszélni.

Utálom hogy elengedtem egyedül!

Utálom hogy ott volt Taylor!

Utálom hogy ennyire megijesztették!

Utálom Taylort!

Utálom magam.!

Utálom az életet!

Helena nélkül mi értelmem a világban?!

Egyedül? Senkim nincs.SENKIM.

Talán Ben aki velem van.

Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki amint szerelmem neve villogott.

-Helena?

-H-harry..Ide tudnál jönni?Gyorsan?Nagyon gyorsan?-zokogta a telefonba.

-Baj van életem?

-Majd elmondok mindent! Most siess kérlek.

Letette.

Istenem de jó hallani a hangját.Végre beszél Istenem köszönöm.Viszont sietnem kell.

Sietősre vettem lépteim. Csizmáimba bújtattam a lábaim,magamra kaptam a kabátom,kocsikulcsom felkapva az asztalról indultam a kocsim irányába.Sebességkorlátozásra nem figyelvén rohantam.

***

Leparkoltam,majd besiettem hozzá. Meglepetésemre az ajtó nyitva volt bementem majd nevét kiabálva kezdtem keresni a házban.

Viszont ő sehol sem volt.

Eszemet elvesztve kezdtem rohangálni a házban de nem találtam sehol.

Fürdőszobába nyitva találtam rá. Karjából csöpögött a vér,elájulva ült ott.Beszéltem hozzá,de belőle ez semmi reakciót nem váltott ki.Pánikba esve vettem ölembe és futottam vele a kocsimig,ahova gondosan betettem hátra,és a kórházig meg sem állva eszementen vezettem.

Kórház előtt parkolva futottam vele a recepcióig,ahol egy nővér kérdezett róla,míg őt eltolták a vizsgálóba.

Értesítettem az anyukáját aki zokogva érdeklődött az állapota felől.

Zokogva kérdezett állapota felől,amire nem tudtam válaszolni..Nem tudtam semmiről.Amit utáltam.Mindent utáltam körülöttem.

Potyogtak a könnyeim.Én csak ültem és vártam. Jó félóra múlva az orvos jelent meg.

-Ön hozzátartozó?

Sziasztok.Ez egy nagyonrövid,semmitmondó rész lett..Sajnálom most csak ennyit tudtam összehozni.Boldog Karácsonyt mindenkinek.♥
XxTxX♥

12.fejezet-Némaság

Szisztook..El sem hiszem.Elértük az 1000+ oldalmegjelenítést..Nagyonköszönöm.♥ Amint láthatjátok,új a blog külseje.Remélem tetszik.

Puszi:xX

Harry

Hiába kérdeztem,nem akart semmire sem válaszolni.Az út során csak a feje adott nekem választ.

Amint leparkoltunk a házuk előtt ő azonnal a házba sietett.Utána mentem,a nappaliba csak a cuccát találtam,gondoltam a szobájába ment-hát hova máshová-,ezért elindultam.Viszont az ajtaja makacs volt,semmiképen nem akart beengedni.Fülemet az ajtajára tapasztottam,bentről vészes zokogás hallatta magát.Mi történhetett?

-Helena!Kicsim,kérlek engedj be!-szavaim viszont süket fülekre találtak,-Helena,kérlek,én nem bántalak!Tudod nem lennék rá képes! Lépteket hallottam, majd a zár kattanását.Az ajtó kitárul,de Helena hamar az ágya biztonságába tudhatta magát,könnyei még mindig szántották gyönyörű arcát.

-Kicsim,meséld el mi történt! Kérlek!

Megrázta fejét majd papír és toll után kutatott a fiókjában.Amint megtalálta lelkesen kezdte formálni a betűket.

De állj! Miért nem szólal meg?

Nem volt időm okokat keresni,a kezembe nyomta a lapot,én pedig fürkészni kezdtem aranyos betűi alkotta mondatokat:

-Sajnálom,nem mondhatok semmit,viszont kérlek most menj el!

-Miért taszítasz el magadtól,bántottak?-kikapta a lapot a kezemből majd ismételten írni kezdett.

Helena,az Isten szerelmére beszélj már!-emeltem a hangerőmön, mire ő összerezzent,majd újra könnyezni kezdett,magabiztosan megrázta a fejét,és ismételten a kezembe nyomta a lapot amin az új szöveg tündökölt:

Így mindkettőnknek jobb lesz! De nem mondhatok semmit.,majd idővel megtudod,de kérlek, most menj el!

-Rendben,ha így szeretnéd!De tudd, hogy nem fogom annyiba hagyni!-apró puszit nyomtam homlokára és távoztam a házból.

-Sikerült kideríteni valamit?-kérdezte Bennett.

-Nem,az Isten szerelmére,annyira kibaszott makacs! Meg sem szólal.Érti? Semmit.Csak írt.Megfenyegethették..Nem hagyom ennyiben. Bennett, el tudna vinni a szokásos bárba.-mondtam szinte ordítva.

-Mr.Styles,nem ez a legjobb megoldás.Kérem gondolja át!

-Ne mondja meg mit csináljak!

Bevágtam magam a kocsi anyós ülésébe,majd Bennett a szokásos helyemre vitt,

Helena

Nagyon fájt így látni Harry-t. A bizonytalanság csak úgy áradt belőle. Elhatároztam hogy nem fogok beszélni,nehogy véletlenül kicsússzon a számon akármi is.Fájó szívvel indultam a fürdőszobába,hogy lemossam magamról a nap mocskait.Először a sminkemmel kezdtem el foglalatoskodni,aminek nagy részét az arcomról kellett eltakarítani.Ruháimat eltávolítottam magamról,majd a forró vízsugár alá álltam, és hagytam hogy a gondolataim életre kelljenek.

Nagy nehezen rávettem magam a mosakodásra,Amint végeztem leöblítettem a testemről a habot,majd magam köré tekertem.Felvettem a fehérneműmet,magamra kaptam egy bő pólót,illetve egy rövidnadrágot és hamar az ágyamban tudhattam magam..Sokáig fürkésztem könnyeim között a falat,majd álmaimba merültem.

***

Reggel Hatalmas űrrel a szívemben ébredtem.Talán lázam is volt,ezért úgy döntöttem a mai napomat kihagyom. Írtam anyának egy SMS-t mire egy ,,Rendben"-t kaptam..Olyan anyás..Tömör,lényegre törő.

Visszafeküdtem az ágyamba,a könnyeim ismét utat törtek maguknak,nem sokkal később álomba sírtam magam.

Késő este ébresztett édesanyám,hogy menjek le vacsorázni.

Lent próbáltak kommunikálni velem,több kevesebb sikerrel,mert én csak a bólogatás illetve a fejcsóválásnál maradtam.

Amint feladták a faggatást a szobám rejtekébe menekültem,i-Podommal az ágyamba feküdtem.

Holnap szombat,szóval maradhatok az ágyam rejtekében. Harry járta fejemben,illetve Taylor és Brandon szavai..Igazat megvallva félek.Bár nem, mondhatok semmit.

Elvégeztem az esti szokásos dolgaim,és hamar elragadtak az álmaim. 

Egy kórházi ágyon találtam magamat.Karjaimban tűk,mellettem gépek csipogása.Hogy kerültem ide?

Egyszer csak szőke tincseket vélek felfedezni az üvegen át.Makulátlan bőr,gonosz mosoly.Váltott pár szót a gorilla méretű fehér köpenybe bújt férfival,majd berontott hozzám.

-Most megvagy te kis ribanc!

Kezeimet és a lábaimat az ágyhoz kötözte,a számat egy szájához hasonlóan vörös kendővel bekötötte, majd távozott.

Vergődtem az ágyban,a kemény kötél lehorzsolta végtagjaim.

Nemsokkal később Harry jött be az ajtón Taylor kíséretével. Majd lerántotta rólam a takarót.

Csak a fehérneműm volt rajtam,amitől hamar megszabadított. Taylor a hatalmas fotelben foglalt helyet,Harry felé nézett,majd kacsintott és visszafordította tekintetét felém.

Számról levette a kötést.

-Hallani akarom a hangod,Ribanc.Majd könyörtelenül belém döfött..

-Engedj el kérlek-zokogtam fel.

Vergődtem az ágyon.A lidércnyomás miatt csorogtam a verítéktől.

Majd egy gyors mozdulattal felültem,megnyugvás futott át rajtam,hogy otthon az ágyamban találtam magam.Visszafeküdtem,és reggelig a könnyeimmel virrasztottam.

11.fejezet-Jótékonysági bál.

Harry

Nagy örömömre hamarabb felébredtem mint Helena,így lesz időm előkészíteni mindent.A szüleim házánál lesz egy jótékonysági bál,oda szeretném elvinni.A ruháját már hetekkel ezelőtt még mikor Párizsba értem, egy kiváló ruhatervezővel megterveztettem,és ma ér ide hozzánk a gyönyörűség kiegészítőkkel együtt.Halkan kiszálltam az ágyból,ügyelve hogy Helenát ne ébresszem fel. Halkan magamra húztam egy melegítő alsót,egy pólót,telefonomat felkaptam az asztalról és kimentem a nappaliba.Tárcsáztam a sofőröm számát aki a 2 csengés után már fel is vette:-Haló?

-Jó reggelt Bennett,lenne egy kérdésem, megérkezett már Helena ruhája?

-Igen,persze! Most ment ki érte Henriett.

-Rendben köszönöm.A limuzin készen áll az estére?

-Igen uram.

-Köszönöm.-ezzel bontottam is a vonalat.
Felkaptam a kocsikulcsokat és elindultam a legközelebbi pékségbe reggeliért.
Hátha Helena nem ébred fel addig és ágyba tudom neki vinni a reggelit,

Bementem az üzletbe,kértem két darab kakaós csigát és egy kávét,amint megkaptam a rendelésem indultam is 'haza'.

***

Helena még békésen szundikált mikor beléptem a hálószobája ajtaján.Ágyához siettem,elsöpörtem pár tincset az arcából és megpusziltam.Hisztérikus nyögés hagyta el száját és a párnát a fejére húzta..Kuncogni kezdtem gyerekességén amire rögtön rám nézett szikrázó szemekkel.

-Mi olyan vicces?-szólal meg rekedten,de a mérgességét ki lehet a hangjából venni.

-Hmm de harapósak vagyunk ma reggel.Hoztam reggelit-teszem ölébe a tárcát-.

-Köszi.-mosolyodik el halványan.

Mi baja lehet? Mérges rám? Csináltam valamit?

Nem tudom. De majd kiszedem belőle.

***

Dél van. Csendesült a haragja,bár nem tudom miért haragudott,nem képes elmondani. Most fogja megtudni hogy megyünk anyáék jótékonysági báljára.

-Helena,bébi gyere picit!

-Mondd.

Lábam közé húzom és átölelem derekát.

-Anyáék rendeztek egy jótékonysági bált, ami ma lesz,muszáj velem jönnöd.-nézek fel elkerekedett szemeibe.

-Micsoda??Mit vennék fel?Harry ezt te sem gondoltad komolyan.

Amint kimondta mondatát kopogtak az ajtón.

Én tudtam hogy ki,Bennett.Most hozta Hel ruháját és kiegészítőit.

Mosolyogva felálltam és indultam ajtót nyitni..
Jók voltak sejtéseim,Bennett toppant be a hatalmas dobozzal amiben a ruhák és a kiegészítők voltak.
Átvettem a csomagot,megköszöntem és elindultam Helena szobája felé.
Amint reméltem jött utánam.
-Harry mi folyik itt?
Letettem ágyára a dobozkát,közelebb lépkedtem hozzá majd szűzies csókot nyomtam ajkára.
-Magadra hagylak,hétre érted jövök,készülj el addig,-mosolyogtam,majd távoztam a szobából.

Helena

Harry magamra hagyott egy nagy dobozzal.Mi lehet benne?BÁL.

-Hülye vagyok!-csapok a homlokomra.

Közelebb léptem az ágyon lapuló dobozkához,kinyitottam és egy csodás ruhát pillantottam meg arany kiegészítőkkel és egy csodás fekete cipővel.
-Úristen!-suttogtam magányomban,majd rohantam a telefonomért,amint megtaláltam rögtön tárcsáztam Harry-t,aki a második csörrenésre fel is vette.
-Harry,imádlak.Köszönököszönömköszönöm.
-Kicsi lány! Érted bármit.Nagyon szeretlek,na de menj készülni,nemsokára megyek érted!
-Nagyon nagyon várom! Szeretlek-ezzel bontottam a vonalat és ugrándozva indultam a szobámba. Gyors zuhany után magamra öltöttem a csodás ruhákat,kiegészítőket majd a sminkemmel kezdtem foglalkozni,ami pezsgőszínű szemfestékből és élénkvörös rúzsból állt.Aligha készen lettem,a csengő zökkentett ki gondolataimból,ami Harry-n cikázott.Indultam ajtót nyitni és szembetaláltam magam Harryvel. Szűk öltönyben volt,haja csodásan keresztezte arca vonásait.
-Csodásan nézel ki!-mondta azzal a bugyiszaggató mély,rekedtes hangjával.

-Akárcsak te.-hangom halk volt,szinte suttogás.
-Indulhatunk?
Levettem az ajtó mellett álló fogasról a táskámat majd távoztunk a lakásból.

Harry

Imádtam Helena kislányos izgalmát. Az autóban ülve végig dobogott lábával és mosolygott.Annyira jó látni hogy boldog. Az elmúlt 2 hónapban egyedül csak rá tudtam gondolni. Istenem,mennyire hiányzott,mennyit tervezgettem ezt az estét,remélem jó fogadtatása lesz,és anya is jól fogja fogadni.

Hosszas idő után elértük a célpontot,és segítettem kiszállni  neki. Majd belém karolt és a hosszú vörös szőnyegen keresztül mentünk,ahogy meg-meg állítottak egy-egy képre.

-Na hogy tetszik?-kérdeztem a bájosan mosolygó lányt.

-Nagyon.Harry, nem tudom elmondani elégszer,köszönöm,tényleg sokat jelent nekem ez.

-Nem kell ez természetes kicsim.

-Szeretlek!

-Én is nagyon.

Ezzel tovább folytattuk a sétánkat. Pár régi ismerőssel találkoztam akiknek persze Helenát is bemutattam,majd mentünk tovább megkeresni anyámat.

-Harry!!-hallottam meg egy ismerős női hangot.

-Anya! Szia!-mosolyogtam.

-Jó estét.-mosolygott velem Helena is.

-Ki ez a csinos hölgy Harry?-méregette csillogó szemekkel anyám.

-Anya, ő Helena. A barátnőm.-Helena ő az anyukám.

Mutattam be őket egymásnak.

-Helena,szólíts csak Anne-nak.

-Üdvözlöm Anne.

Én csak figyeltem a két nő társalgását,mikor egy szőke hajú,vörös szájú lányt pillantottam meg.

Hát ki más.

TAYLOR.

Miért kell neki itt lenni? Mindegy is. Csak ő meg Helena ne találkozzanak.

***

Az este további része csodásan telt. Helena összebarátkozott anyámmal,adományozni is sikeresen adományoztunk mind ketten a vacsorán. Egy gond van. 

Helena elment a mosdóba, És Taylort sem találom sehol. Úgy döntöttem utánuk megyek.

Amint sejtettem Helena és Taylor találkoztak is. És ott volt valaki más is..Egy nagy testű ember. Helena kétségbeesett szeme észrevett engem is és átszuszakolta magát köztük, és zokogva vetette magát karjaim közé. Taylor és a Gorillája felénk fordult.

-Ti meg mit akartatok csinálni?-kérdeztem szigorú hangnemmel.

-Ööö semmiit..Izé csak ide keveredtünk és..öö igen..Semmit tényleg.-hebegett össze-vissza Taylor.

-Ezt még megbeszéljük!

Karjaimba vettem a zokogástól remegő lányt és a kocsihoz vittem ahol Bennett várt minket.

-Mi történt?-kérdezte aggódva?

-Még én sem tudom,de kiderítem.

Beültem hátra vele az ölemben.

-Helena Kicsim,mi történt?

10.fejezet-Az edzés

Harry

-TE MI A FASZÉRT KEZDTÉL EL BOKSZOLNI?-keltem ki magamból.

Igazából nem az érdekelt hogy most bokszol,hanem az hogy bármikor megsérülhet,egy ütés padlóra vághatja,esetleg nagyobb baja is lehet,amit én már tapasztalatból mondok.

-É-én..Sajnálom.. Nem tudtam hogy te leszel az edző ez így megtetszett és..Sajnálom..-mondta könnyes szemekkel,

-Hé kicsim,nyugi,nem azért hogy bokszolsz,hanem mert megsérülhetsz.-váltottam át lágyabb hangnemre.

Karjaimba vetette magát,majd a maga sírós hangján megszólalt:

-Úgy hiányoztál!

Ennyi kellett nekem is,arcát magam felé döntöttem és ajkaira tapasztottam ajkamat,amire azonnal válaszolt.Annyira hiányzott,remélem minden visszafordul a rendes kerékvágásba, és újult erővel kezdünk neki a kapcsolatunknak,és persze remélem sikerül lebeszélnem a bokszolásról,de hisz olyan makacs.Nehéz dolgom lesz.Apró puszikkal váltunk el egymástól.

-Ha már itt vagy kezdjünk el edzeni.-mosolygok neki most ebben a 2 hónapban először teljes szívből.

Bólintott majd elkezdtük az edzést aminek hamar vége lett szóval elindultunk hozzá.

Helena

Tökéletes volt a magánórám Harryvel,-az elejét kivéve-igazából nem rá számítottam,valami kigyúrt seggfejre, akinek az izma összenyomta az agyát.De nem..A sors most az egyszer valami jót hozott az életembe..Most az egyetlen egyszer nem vette el tőlem a boldogságot.Egyet még mindig nem értek.Miért akadt ki Harry ennyire azon,hogy kipróbáltam a bokszot.Talán nem akar nekem edzést tartani? Vagy nem akarja hogy megtudják hogy a barátnője vagyok?

-Helena, drágám,mi a baj?-kérdezi aggódó szemekkel.

Ennyire meglátszik rajtam?Vagy mi?

-Neem seeemmii-nyújtom el a magánhangzókat..A picsába..Remélem nem veszi észre Harry.

-Helena.Ha esetleg nem nyújtod el a magánhangzókat ESETLEG-nyomja meg a szót-még hiszek is neked.

-Harry..Miért akadtál ki annyira mikor megláttál engem?

-Mert..Mert nem akarom hogy valami bajod essen érted?Belehalnék ha valami történne veled,és én túl jól ismerem már a bokszot hogy tudjam,mennyi veszéllyel jár.kelt ki ismételten magából.
-Harry,nem vagyok kislány tudok magamra vigyázni.
-Nem,nem tudsz,főleg ha az ellenfél leszar mindent és csak győzni akar!
-De én szeretnék bokszolni!-emelem meg már én is a hangerőm.
-Hagyjuk ezt a témát,szeretlek mindennél jobban.
-Én is Harry,én is.
Szorosan egymás karjába zártuk egymást, majd a hálóba vettük az irányt.
-Megyek lezuhanyzok,jösz velem?-pillantok fel hatalmas alakjára.
-Hmm.Elgondolkodtató kérdés.Persze hogy megyek te buta.-neveti el magát velem együtt.
Megszabadultunk minden ruhadarabtól ami takarta testünket majd a forró vízsugár alá álltunk.
Apró csókokat loptunk egymástól zuhanyzás közben.Megmostuk egymást mert hát miért zuhanyoznánk együtt ha saját magunkat mosnánk(?),kiszálltunk ágyba bújtunk és egymás karjaiban aludtunk el.

Sziasztok,ismételten itt egy új rész..Tegnap sem volt időm befejezni mert nem voltam itthon szóval itt a rész..Vegyes érzelmeim vannak iránta de döntsétek el TI hogy milyen lett.(: 
Ps.Ha olvastad hagyj magad után nyomot.
puszi.XxTxX

9.fejezet.-Szerda

Helena

Eljött a nap mikor újra találkozok Harryvel,de ezelőtt még egy boksz órát is le kell tudnom,az első magánórámon,az új tanárommal.Igazából már nagyon izgatott vagyok hogy milyen lehet.Erőteljesen gondolkodom azon,hogy talán meccseket is elvállalok.Ma ismételten nem mentem futni,amit már rendszeresen hanyagolok,bár ezen változtatnom kell.A kézilabda..Hát csinálgatom de már jobban érdekel a boksz. Erőt véve magamon kicsászkáltam az ágyból,és kezdődött a szokásos reggeli elkészülési folyamatom.Elindultam lefelé ahol már senki sem volt.Elfogyasztottam a reggelimet,és indultam az iskolába.Útközben vettem egy kávét hogy valamivel frissebben érezzem magam.

***

Ma nem volt Jess iskolába.Egyedül indultam be az első órámra ami hamar eltelt a többivel együtt. Utolsó órán vagyunk..A testnevelő tanárunk ismét őrjöng a semmiért.Egész órán futottunk és guggoltunk ami nem volt kellemes.Végre megszólalt az óra végét jelző csengő és mindenki futólépésben távozott a csarnokból.

***

Fél óra.Fél óra és kezdődik.Megtudom hogy ki az új tanárom,és felkészültem hogy tanán még meccseket is bevállalok.Az öltözőben ülök várom Lou-t hogy szóljon hogy mikor mehetek.
Nem sok idő telt el a gondolatom után,Louis már az ajtófélfának dőlve,féloldalas mosolyra húzva ajkait figyel engem.
-Kicsilány készen állsz?-kérdezte kacéran.
Halványat bólintottam majd megindultam felé.-Még nem érkezett meg az új edződ, a bemelegítést elvégzitek Tommal.
-Rendben.-suttogtam alig hallhatóan.
Bevezetett a terembe ahol már Tom mosolygósan fogadott.
-Helena!-kiáltja.-Hát mégis eljöttél?-lelkesedett,
-Igen-mosolyogtam vissza.
-Na nem beszéljünk kezdjük.-kacsintott majd beljebb invitált.
Először nyújtottunk hogy nehogy meghúzzam az izmaim mikor befejeztük Louis toppant be.
-Tom megjött Hazz gyere beszélni akar veled. Kicsilány te pedig ülj le valahová.-mosolygott.
HAZZ?Milyen HAZZ? Ugye nem az amire gondolok? Leültem a bokszzsák mögötti padra és várakoztam hogy megtudja ki is az a Hazz. Több 10 perc is eltelt,mire ajtónyitódást hallottam.Kikukucskáltam a bokszzsák mögül és göndör fürtökkel,magas alakkal azaz Harry-t háttal találtam magam előtt.Nem tudtam hogy hová forduljak hogy hol tudnék kiszökni észrevétel nélkül,de nem találtam semmi ajtót.
-Helena!-hívott Tom és Lou kórusban.
Előléptem és Harrynak lefagyott a mosoly az arcáról.
-Hát te?-kérdezte halkan Harry.
Kipirultan álltam előtte majd bocsánatkérően megrándítottam a vállam.
-Ez most komoly? Te meg a boksz..-suttogta lenézően.
-Ha meglátod nem ez lesz a véleményed-védett meg Tom.
-Te ne szólj bele!!-kiáltotta el magát Harry.-Egyedül hagynátok most minket?
Hátat fordítottak és kiindultak a teremből.
-TE MI A FASZÉRT KEZDÉL EL BOKSZOLNI?

Sziasztok..Hát már nagyonrégen volt rész ezért bocsánat..ez sem lett valami fényes rész de most csak ennyi telt tőlem..Sajnálom és jó olvasást 

Puszi.XxTxX♥

8.fejezet-Hiányérzet

Sziasztok,most előre írok pár sort.Köszönöm az 500+ oldalmegjelenítést,és ennek örömére itt a 8. fejezet..Nem húzom az időt,jó olvasást.

Köszöni,és puszil titeket: XxTxX♥

Helena

A nap ragyogóan süt,az én szemem pedig könnyekbe borulva..Most veszem észre mennyire is hiányzik Harry.A tegnapi box edzésem maga a tökély volt,hiszen felfedeztünk bennem egy újabb tehetséget.Hát nagyon elgondolkodom a meccseken,lehet bevállalok egyet-kettőt.Szombat van így később ébredtem,de a napi futásom kihagyhatatlan.Kedvtelenül császkálok át a fürdőmbe és kapom magamra a szokásos futócuccomat,laza copfba kötöm a hajamat,és indulok le a konyhába ahol egyedül az öcsém falatozza a reggelijét a pulton ülve.

-Szia öcsi.-mosolygok rá kedvtelenül.

-Mi van nagylány,még mindig a parkban szaladgálsz reggelente?-gúnyos mosolya levakarhatatlan a képéről,de nincs erőm visszaszólni neki,szépen csendbe távozom a házból.

***

Futni nem volt erőm,így csak a kocogás maradt meg második lehetőségnek.Lassan futottam a kora tavaszi gyenge napsütés mellett.Egyszer ismerős alak fut előttem.Gyorsabb iramot vettem fel, nem kellett sokáig futnom, hogy megtekintsem Louis kidolgozott felsőtestét hátulról.
-Louis-kiáltom nem nagy hangerővel,éppen hogy csak meghall.
-Helena-biccent.-Mi járatban?-kérdezi meglepetten.
Mintha nem nézné ki belőlem a sportosságomat.Hát köszönöm Lou,megjegyeztem.
-Amint látod futok.mondom szomorkásan-Tudod kell ha jó passzban szeretnék lenni,ha már kézilabdázom.-mosolygok halványan.
-Hű te még kézizel is, azt a picsa..
Miért lepődik meg mindenki ha azt mondom kézilabdázom? Tudom,hogy nincs széles vállam mint sok kigyúrt kézis csajnak,de az ég szerelmére,csak jó lehetek ha a válogatottban játszom.
-Milyen poszton játszol?
-Bal-jobb átlövő esetleg beállós.Magasságom miatt.-teszem hozzá.
-Majd egyszer megnézlek.Ja csak úgy szólok,jövőhéten ér haza az új edződ-mármint ha szeretnéd,lehetne magánedződ,minden szerdán. Ha oké akkor jövőhéten szerdán gyere el hozzánk,és fejlesszük tovább a tehetségedet.-lelkesedik.
-Hát átgondolom és szerdán akkor.
-Oké,de most sietek megyek én is terembe edzeni.-villant egy féloldalas mosolyt,én is biccentek,majd kocogásba kezd.
Lassan én is elindulok haza.

***

Itthon senki sincsen. Anyáék dolgoznak,tesóm meg gondolom elhúzott valamerre.Valami kaja összedobása után egy nagy tálcával indultam fel.amint elfogyasztottam annak tartalmán az ölembe kaptam laptopomat és felnéztem twittere. Több üzenetem is volt,ezek között: Jess, Harry, tesómtól is jött.Megnyitottam az elsőt ami persze Harry-től jött,úgy félórája.

'Szia Helena. Gondoltam írok neked pár sort.Nagyon hiányzol,szerdán ha minden igaz találkozhatunk ,persze ha te is szeretnéd. Nagyon szeretlek és remélem minden rendeződni fog köztünk.

Csókol:Hxx'

Persze rögtön válaszoltam mivel nem váltunk el haraggal.


'Szia,köszönöm a pár sort ez is jól esett.te is nagyon hiányzol,és már alig várom a szerdát.Ezt majd még megbeszéljük.És milyen volt Párizsban? xX'

Rögtön jött válasz.

'Szar volt,utálok itt lenni folytonos megbeszélések,most van egy szabad percem. Hxx'


'Sajnálom hogy nem tudod kiélvezni Párizs szépségét,de majd egyszer.(most mosolygok ugye tudod:D)xHx

Kicsit később érkezett válasz,addig megnéztem Jess mit akar.

'Mi van veled Helli? Alig látlak,nincs kedven szombaton vásárolni? Szeretett: Jessicad.:)


'Persze mehetünk,majd mesélek.Hánykor? xHx'

Harry is válaszolt.

'Alig várom hogy lássam azt a széles vigyort ami bizonyosan most az arcodon ül.Hxx'


***

Már a bevásárló központban próbálgatjuk a ruhákat, Választottam egy fekete ruhát egy fekete magassarkúval a szerdai találkozóra Harry-vel. Majd beültünk gy kávézóba és mindent elmeséltem.

Harry

Hagytam pár levelet Helenának a twitter oldalán amikre hálásan válaszolt.Azt is megemlítette hogy mennek Jessel vásárolni,aminek nagyon örülök hogy kikapcsolódik.Unalmas bszélgtéseken vagyok túl már csak 2 van hátra. Louissal beszéltem, hát állítólag lesz egy magán edzettem kíváncsi vagyok ki lesz az.Azt mondták hogy nagyon tehetséges,és nagyon szép. Na de nekem csak Helena kell.Kedden indulok, nagyjából mindent sikerült elintéznem a céggel kapcsolatban,biztonságban vagyunk, A BOXING AND DREAMS tökéletes ideglevezetést biztosít.Ide jártak régebben olyan lányok akiket a box menekítette ki a mély depressziójukból.A gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki.De ki lehet ilyenkor?Taylor.

-Szia Harrycica mizu?

-Taylor,dolgozom-hazudtam.

-Ó cica nem szentelsz rám időt?

Szinte látom ahogyan lebiggyeszti vérpiros száját.

-Taylor,megbeszéltük már ezerszer,én Helenát szeretem-erőteljesen hangsúlyozom szerelmem nevét

-Ne kezd már cicafiú tudom hogy én kellek neked.

Ezzel rácsaptam a telefont.

Pár perccel később üzenetet küldött.

'Megkeserítem mind kettőtök életét...:)Csók cicafiú: TAYLOR'

Ó hogy ez a nő milyen szeszélyes..Elviselni lehetetlen én meg vele voltam..De csak a szája jár,sose ártana se nekem,se Helenának.
Lassan belekezdtem én is a munkámba ami késő estig tartott.
Olyan 11 óra felé lefeküdtem és perceken belül már aludtam is.

7.fejezet - Tehetség felfedezése

Helena 

Újabb nap veszi kezdetét.Ma hosszú napom lesz.Még tálalni kell anyáéknak hogy boxolni megyek.Reménykedni tudok hogy nem akadnak ki nagyon.De bizonyosan megértenek,a feszültséget valahogy le kell vezetni,és erre nem elég a kézilabda. Kiszálltam az ágyamból,és készülni kezdtem a napi futásomhoz.Felvettem melegítőmet,egy laza melegítőfelsőt és indultam ki a parkba.A félórás futásom hamar véget ért,és indultam is haza. 5:45-re értem be a házba,anya már a konyhában sürgött forgott,apa a napilapokat olvasta,az öcsém meg egy csoda folytán kipihenten ül az asztalnál és reggelizik.
-Sziasztok-köszönök-Öcsi te hogy-hogy itthon?-mosolygok rá azzal a 'veled meg mi történt' mosolyommal.
-Csá,nekünk téli szünet van,vagyis nekem-neveti el a végét amire anyáék ráemelik tekintetüket.
Hát igen,ő az én öcsém,aki ellóg a legdrágább kollégiumból ahol tanul.Okos srác,csak nagyon tini.
-Mi az hogy neked?-förmed rá anya.
-Anya meguntam a tanárokat,beteget jelentettem erre a hétre,és szerintem a tanárok is örülnek hogy nem vagyok ott.-feleli lazán.
-Na jó én ebből kimaradok,vagyis anya..apa..öhm..ma boxolni fogok.
-MICSODA.
Na persze erre apa is elkezd ordibálni.
-Csak kell valami amivel le tudom vezetni a feszültséget apa,másrészről meg a kézinek is jót tesz,erősebb leszek és edzettebb,apuuciii ennyi kell..-csimpaszkodok a nyakába és puszilom meg az arcát a mondatom végén.
-Meccs,vagy csak edzés?
-Kifejezetten csak edzés.-mosolygok.-Na de megyek készülni.

***

A suliban ülünk,várjuk a tanárt de sehol semmi.Negyed óra telt el az órából,még mindig semmi.
-Na én megyek,szólok valami tanárnak.-szólal fel az osztályunk strébere.
-Neeeeeeee-mondja kórusban az egész osztály,voltak akik az ajtóba mentek,és nem engedték ki Dave-t az osztályteremből.Én csak a hátsó padokban kuncogtam ezen.Végül kiharcoltuk hogy üljön le, és vártunk tovább.Az óra végét jelző csengő megszólalt,és mindenki nagy éljenezésben tört ki.Ki indultunk az osztályból, és indultunk az utolsó óránkra.Mrs.Lincoln most is magyarázhatott senkit sem érdekelt.Megszólalt a csengő, és mindenki gyorslépésben indult ki a teremből,majd az iskolából.Én is indultam,és alig vártam hogy végre széjjelpüfölhessek egy zsákot.De ezelőtt még beugrok egy üzletbe valami boxhoz illő edzőruháért.

***

Kikértem a boltban egy eladó segítségét,és hamar rátaláltam arra amire szükségem volt.Bepakoltam edző táskámba,és indultam.

***

BOXING AND DREAMS..Annyira tetszik ennek az edzőteremnek a neve.Beléptem és megpillantottam Louis-t.Intettem neki,majd sietett hozzám.
-Szia,hát eljöttél.
-Szia-Persze ki nem hagytam volna.-mosolygok neki vissza.
-Na menj arra van az öltöző, és erre a terem.-mutatta, nekem én pedig hálásan bólintottam, és elindultam az öltöző felé.
***

Csodás nagy terem tele zsákokkal,egy nagy ringgel az egyik sarokban.Jól néz ki.Piros és fekete színekben pompázik.Tom köszöntött minket, majd elkezdtük az edzést. Hű ez nagyon tetszik,úgy érzem sokszor fogok ide lejárni,persze a kézit sem hanyagolhatom.Mindössze 4-en voltunk,ezért beálltunk egy-egy zsákhoz és azt kezdtük el püfölni.Egyszer csak Tom lépteit hallom magam mögött,amire rögtön megfordulok.
-Nagyon tehetséges vagy-kezdi el mondandóját.-Gyönyörű a jobb horgod a balon még picit fejleszteni kell,láb technikát gyönyörű,boxoltál már te valaha?Nagyon profinak tűnsz.
-Hát az igazat megvallva,soha nem volt rajtam boxkesztyű.-mosolygok kínosan.
-Nagyon tehetséges vagy Helena.-mosolyog.
-Köszönöm.
Biccentett majd tovább ment. Tényleg tehetséges lennék? Vagy csak fel akar szedni?Nem tudom, rá kérdezek Lou-ra.
Az edzés végén Tom elköszönt, én egyenesen az öltözőbe vettem az irányt ami lőtt Louis már várt engem.
-Azt a picsa,te nagyon jól boxolsz.-megdöbbent arca van.Akkor tényleg jó lehetek benne.Hát a szókimondóságát sem lehet megtagadni,de legalább nem kellett rákérdezzek.
-Hát köszönöm.-mosolygok neki.
-Hol tanultad?
-Sehol-nevetek-én még életemben nem boxoltam.
-Nagyon tehetséges vagy,remélem következőre is jösz, ugyanekkor jövőhéten?
Bólintok majd eltűnök az öltöző ajtaja mögött.Gyorsan visszaveszem a cuccaim, és indulok haza.

Hát,ez lett a  7. fejezet..Nem alkotok róla véleményt,várom a tieteket.Jó olvasást. Puszi:xxTxx♥