11.fejezet-Jótékonysági bál.

Harry

Nagy örömömre hamarabb felébredtem mint Helena,így lesz időm előkészíteni mindent.A szüleim házánál lesz egy jótékonysági bál,oda szeretném elvinni.A ruháját már hetekkel ezelőtt még mikor Párizsba értem, egy kiváló ruhatervezővel megterveztettem,és ma ér ide hozzánk a gyönyörűség kiegészítőkkel együtt.Halkan kiszálltam az ágyból,ügyelve hogy Helenát ne ébresszem fel. Halkan magamra húztam egy melegítő alsót,egy pólót,telefonomat felkaptam az asztalról és kimentem a nappaliba.Tárcsáztam a sofőröm számát aki a 2 csengés után már fel is vette:-Haló?

-Jó reggelt Bennett,lenne egy kérdésem, megérkezett már Helena ruhája?

-Igen,persze! Most ment ki érte Henriett.

-Rendben köszönöm.A limuzin készen áll az estére?

-Igen uram.

-Köszönöm.-ezzel bontottam is a vonalat.
Felkaptam a kocsikulcsokat és elindultam a legközelebbi pékségbe reggeliért.
Hátha Helena nem ébred fel addig és ágyba tudom neki vinni a reggelit,

Bementem az üzletbe,kértem két darab kakaós csigát és egy kávét,amint megkaptam a rendelésem indultam is 'haza'.

***

Helena még békésen szundikált mikor beléptem a hálószobája ajtaján.Ágyához siettem,elsöpörtem pár tincset az arcából és megpusziltam.Hisztérikus nyögés hagyta el száját és a párnát a fejére húzta..Kuncogni kezdtem gyerekességén amire rögtön rám nézett szikrázó szemekkel.

-Mi olyan vicces?-szólal meg rekedten,de a mérgességét ki lehet a hangjából venni.

-Hmm de harapósak vagyunk ma reggel.Hoztam reggelit-teszem ölébe a tárcát-.

-Köszi.-mosolyodik el halványan.

Mi baja lehet? Mérges rám? Csináltam valamit?

Nem tudom. De majd kiszedem belőle.

***

Dél van. Csendesült a haragja,bár nem tudom miért haragudott,nem képes elmondani. Most fogja megtudni hogy megyünk anyáék jótékonysági báljára.

-Helena,bébi gyere picit!

-Mondd.

Lábam közé húzom és átölelem derekát.

-Anyáék rendeztek egy jótékonysági bált, ami ma lesz,muszáj velem jönnöd.-nézek fel elkerekedett szemeibe.

-Micsoda??Mit vennék fel?Harry ezt te sem gondoltad komolyan.

Amint kimondta mondatát kopogtak az ajtón.

Én tudtam hogy ki,Bennett.Most hozta Hel ruháját és kiegészítőit.

Mosolyogva felálltam és indultam ajtót nyitni..
Jók voltak sejtéseim,Bennett toppant be a hatalmas dobozzal amiben a ruhák és a kiegészítők voltak.
Átvettem a csomagot,megköszöntem és elindultam Helena szobája felé.
Amint reméltem jött utánam.
-Harry mi folyik itt?
Letettem ágyára a dobozkát,közelebb lépkedtem hozzá majd szűzies csókot nyomtam ajkára.
-Magadra hagylak,hétre érted jövök,készülj el addig,-mosolyogtam,majd távoztam a szobából.

Helena

Harry magamra hagyott egy nagy dobozzal.Mi lehet benne?BÁL.

-Hülye vagyok!-csapok a homlokomra.

Közelebb léptem az ágyon lapuló dobozkához,kinyitottam és egy csodás ruhát pillantottam meg arany kiegészítőkkel és egy csodás fekete cipővel.
-Úristen!-suttogtam magányomban,majd rohantam a telefonomért,amint megtaláltam rögtön tárcsáztam Harry-t,aki a második csörrenésre fel is vette.
-Harry,imádlak.Köszönököszönömköszönöm.
-Kicsi lány! Érted bármit.Nagyon szeretlek,na de menj készülni,nemsokára megyek érted!
-Nagyon nagyon várom! Szeretlek-ezzel bontottam a vonalat és ugrándozva indultam a szobámba. Gyors zuhany után magamra öltöttem a csodás ruhákat,kiegészítőket majd a sminkemmel kezdtem foglalkozni,ami pezsgőszínű szemfestékből és élénkvörös rúzsból állt.Aligha készen lettem,a csengő zökkentett ki gondolataimból,ami Harry-n cikázott.Indultam ajtót nyitni és szembetaláltam magam Harryvel. Szűk öltönyben volt,haja csodásan keresztezte arca vonásait.
-Csodásan nézel ki!-mondta azzal a bugyiszaggató mély,rekedtes hangjával.

-Akárcsak te.-hangom halk volt,szinte suttogás.
-Indulhatunk?
Levettem az ajtó mellett álló fogasról a táskámat majd távoztunk a lakásból.

Harry

Imádtam Helena kislányos izgalmát. Az autóban ülve végig dobogott lábával és mosolygott.Annyira jó látni hogy boldog. Az elmúlt 2 hónapban egyedül csak rá tudtam gondolni. Istenem,mennyire hiányzott,mennyit tervezgettem ezt az estét,remélem jó fogadtatása lesz,és anya is jól fogja fogadni.

Hosszas idő után elértük a célpontot,és segítettem kiszállni  neki. Majd belém karolt és a hosszú vörös szőnyegen keresztül mentünk,ahogy meg-meg állítottak egy-egy képre.

-Na hogy tetszik?-kérdeztem a bájosan mosolygó lányt.

-Nagyon.Harry, nem tudom elmondani elégszer,köszönöm,tényleg sokat jelent nekem ez.

-Nem kell ez természetes kicsim.

-Szeretlek!

-Én is nagyon.

Ezzel tovább folytattuk a sétánkat. Pár régi ismerőssel találkoztam akiknek persze Helenát is bemutattam,majd mentünk tovább megkeresni anyámat.

-Harry!!-hallottam meg egy ismerős női hangot.

-Anya! Szia!-mosolyogtam.

-Jó estét.-mosolygott velem Helena is.

-Ki ez a csinos hölgy Harry?-méregette csillogó szemekkel anyám.

-Anya, ő Helena. A barátnőm.-Helena ő az anyukám.

Mutattam be őket egymásnak.

-Helena,szólíts csak Anne-nak.

-Üdvözlöm Anne.

Én csak figyeltem a két nő társalgását,mikor egy szőke hajú,vörös szájú lányt pillantottam meg.

Hát ki más.

TAYLOR.

Miért kell neki itt lenni? Mindegy is. Csak ő meg Helena ne találkozzanak.

***

Az este további része csodásan telt. Helena összebarátkozott anyámmal,adományozni is sikeresen adományoztunk mind ketten a vacsorán. Egy gond van. 

Helena elment a mosdóba, És Taylort sem találom sehol. Úgy döntöttem utánuk megyek.

Amint sejtettem Helena és Taylor találkoztak is. És ott volt valaki más is..Egy nagy testű ember. Helena kétségbeesett szeme észrevett engem is és átszuszakolta magát köztük, és zokogva vetette magát karjaim közé. Taylor és a Gorillája felénk fordult.

-Ti meg mit akartatok csinálni?-kérdeztem szigorú hangnemmel.

-Ööö semmiit..Izé csak ide keveredtünk és..öö igen..Semmit tényleg.-hebegett össze-vissza Taylor.

-Ezt még megbeszéljük!

Karjaimba vettem a zokogástól remegő lányt és a kocsihoz vittem ahol Bennett várt minket.

-Mi történt?-kérdezte aggódva?

-Még én sem tudom,de kiderítem.

Beültem hátra vele az ölemben.

-Helena Kicsim,mi történt?