7.fejezet - Tehetség felfedezése

Helena 

Újabb nap veszi kezdetét.Ma hosszú napom lesz.Még tálalni kell anyáéknak hogy boxolni megyek.Reménykedni tudok hogy nem akadnak ki nagyon.De bizonyosan megértenek,a feszültséget valahogy le kell vezetni,és erre nem elég a kézilabda. Kiszálltam az ágyamból,és készülni kezdtem a napi futásomhoz.Felvettem melegítőmet,egy laza melegítőfelsőt és indultam ki a parkba.A félórás futásom hamar véget ért,és indultam is haza. 5:45-re értem be a házba,anya már a konyhában sürgött forgott,apa a napilapokat olvasta,az öcsém meg egy csoda folytán kipihenten ül az asztalnál és reggelizik.
-Sziasztok-köszönök-Öcsi te hogy-hogy itthon?-mosolygok rá azzal a 'veled meg mi történt' mosolyommal.
-Csá,nekünk téli szünet van,vagyis nekem-neveti el a végét amire anyáék ráemelik tekintetüket.
Hát igen,ő az én öcsém,aki ellóg a legdrágább kollégiumból ahol tanul.Okos srác,csak nagyon tini.
-Mi az hogy neked?-förmed rá anya.
-Anya meguntam a tanárokat,beteget jelentettem erre a hétre,és szerintem a tanárok is örülnek hogy nem vagyok ott.-feleli lazán.
-Na jó én ebből kimaradok,vagyis anya..apa..öhm..ma boxolni fogok.
-MICSODA.
Na persze erre apa is elkezd ordibálni.
-Csak kell valami amivel le tudom vezetni a feszültséget apa,másrészről meg a kézinek is jót tesz,erősebb leszek és edzettebb,apuuciii ennyi kell..-csimpaszkodok a nyakába és puszilom meg az arcát a mondatom végén.
-Meccs,vagy csak edzés?
-Kifejezetten csak edzés.-mosolygok.-Na de megyek készülni.

***

A suliban ülünk,várjuk a tanárt de sehol semmi.Negyed óra telt el az órából,még mindig semmi.
-Na én megyek,szólok valami tanárnak.-szólal fel az osztályunk strébere.
-Neeeeeeee-mondja kórusban az egész osztály,voltak akik az ajtóba mentek,és nem engedték ki Dave-t az osztályteremből.Én csak a hátsó padokban kuncogtam ezen.Végül kiharcoltuk hogy üljön le, és vártunk tovább.Az óra végét jelző csengő megszólalt,és mindenki nagy éljenezésben tört ki.Ki indultunk az osztályból, és indultunk az utolsó óránkra.Mrs.Lincoln most is magyarázhatott senkit sem érdekelt.Megszólalt a csengő, és mindenki gyorslépésben indult ki a teremből,majd az iskolából.Én is indultam,és alig vártam hogy végre széjjelpüfölhessek egy zsákot.De ezelőtt még beugrok egy üzletbe valami boxhoz illő edzőruháért.

***

Kikértem a boltban egy eladó segítségét,és hamar rátaláltam arra amire szükségem volt.Bepakoltam edző táskámba,és indultam.

***

BOXING AND DREAMS..Annyira tetszik ennek az edzőteremnek a neve.Beléptem és megpillantottam Louis-t.Intettem neki,majd sietett hozzám.
-Szia,hát eljöttél.
-Szia-Persze ki nem hagytam volna.-mosolygok neki vissza.
-Na menj arra van az öltöző, és erre a terem.-mutatta, nekem én pedig hálásan bólintottam, és elindultam az öltöző felé.
***

Csodás nagy terem tele zsákokkal,egy nagy ringgel az egyik sarokban.Jól néz ki.Piros és fekete színekben pompázik.Tom köszöntött minket, majd elkezdtük az edzést. Hű ez nagyon tetszik,úgy érzem sokszor fogok ide lejárni,persze a kézit sem hanyagolhatom.Mindössze 4-en voltunk,ezért beálltunk egy-egy zsákhoz és azt kezdtük el püfölni.Egyszer csak Tom lépteit hallom magam mögött,amire rögtön megfordulok.
-Nagyon tehetséges vagy-kezdi el mondandóját.-Gyönyörű a jobb horgod a balon még picit fejleszteni kell,láb technikát gyönyörű,boxoltál már te valaha?Nagyon profinak tűnsz.
-Hát az igazat megvallva,soha nem volt rajtam boxkesztyű.-mosolygok kínosan.
-Nagyon tehetséges vagy Helena.-mosolyog.
-Köszönöm.
Biccentett majd tovább ment. Tényleg tehetséges lennék? Vagy csak fel akar szedni?Nem tudom, rá kérdezek Lou-ra.
Az edzés végén Tom elköszönt, én egyenesen az öltözőbe vettem az irányt ami lőtt Louis már várt engem.
-Azt a picsa,te nagyon jól boxolsz.-megdöbbent arca van.Akkor tényleg jó lehetek benne.Hát a szókimondóságát sem lehet megtagadni,de legalább nem kellett rákérdezzek.
-Hát köszönöm.-mosolygok neki.
-Hol tanultad?
-Sehol-nevetek-én még életemben nem boxoltam.
-Nagyon tehetséges vagy,remélem következőre is jösz, ugyanekkor jövőhéten?
Bólintok majd eltűnök az öltöző ajtaja mögött.Gyorsan visszaveszem a cuccaim, és indulok haza.

Hát,ez lett a  7. fejezet..Nem alkotok róla véleményt,várom a tieteket.Jó olvasást. Puszi:xxTxx♥