12.fejezet-Némaság

Szisztook..El sem hiszem.Elértük az 1000+ oldalmegjelenítést..Nagyonköszönöm.♥ Amint láthatjátok,új a blog külseje.Remélem tetszik.

Puszi:xX

Harry

Hiába kérdeztem,nem akart semmire sem válaszolni.Az út során csak a feje adott nekem választ.

Amint leparkoltunk a házuk előtt ő azonnal a házba sietett.Utána mentem,a nappaliba csak a cuccát találtam,gondoltam a szobájába ment-hát hova máshová-,ezért elindultam.Viszont az ajtaja makacs volt,semmiképen nem akart beengedni.Fülemet az ajtajára tapasztottam,bentről vészes zokogás hallatta magát.Mi történhetett?

-Helena!Kicsim,kérlek engedj be!-szavaim viszont süket fülekre találtak,-Helena,kérlek,én nem bántalak!Tudod nem lennék rá képes! Lépteket hallottam, majd a zár kattanását.Az ajtó kitárul,de Helena hamar az ágya biztonságába tudhatta magát,könnyei még mindig szántották gyönyörű arcát.

-Kicsim,meséld el mi történt! Kérlek!

Megrázta fejét majd papír és toll után kutatott a fiókjában.Amint megtalálta lelkesen kezdte formálni a betűket.

De állj! Miért nem szólal meg?

Nem volt időm okokat keresni,a kezembe nyomta a lapot,én pedig fürkészni kezdtem aranyos betűi alkotta mondatokat:

-Sajnálom,nem mondhatok semmit,viszont kérlek most menj el!

-Miért taszítasz el magadtól,bántottak?-kikapta a lapot a kezemből majd ismételten írni kezdett.

Helena,az Isten szerelmére beszélj már!-emeltem a hangerőmön, mire ő összerezzent,majd újra könnyezni kezdett,magabiztosan megrázta a fejét,és ismételten a kezembe nyomta a lapot amin az új szöveg tündökölt:

Így mindkettőnknek jobb lesz! De nem mondhatok semmit.,majd idővel megtudod,de kérlek, most menj el!

-Rendben,ha így szeretnéd!De tudd, hogy nem fogom annyiba hagyni!-apró puszit nyomtam homlokára és távoztam a házból.

-Sikerült kideríteni valamit?-kérdezte Bennett.

-Nem,az Isten szerelmére,annyira kibaszott makacs! Meg sem szólal.Érti? Semmit.Csak írt.Megfenyegethették..Nem hagyom ennyiben. Bennett, el tudna vinni a szokásos bárba.-mondtam szinte ordítva.

-Mr.Styles,nem ez a legjobb megoldás.Kérem gondolja át!

-Ne mondja meg mit csináljak!

Bevágtam magam a kocsi anyós ülésébe,majd Bennett a szokásos helyemre vitt,

Helena

Nagyon fájt így látni Harry-t. A bizonytalanság csak úgy áradt belőle. Elhatároztam hogy nem fogok beszélni,nehogy véletlenül kicsússzon a számon akármi is.Fájó szívvel indultam a fürdőszobába,hogy lemossam magamról a nap mocskait.Először a sminkemmel kezdtem el foglalatoskodni,aminek nagy részét az arcomról kellett eltakarítani.Ruháimat eltávolítottam magamról,majd a forró vízsugár alá álltam, és hagytam hogy a gondolataim életre kelljenek.

Nagy nehezen rávettem magam a mosakodásra,Amint végeztem leöblítettem a testemről a habot,majd magam köré tekertem.Felvettem a fehérneműmet,magamra kaptam egy bő pólót,illetve egy rövidnadrágot és hamar az ágyamban tudhattam magam..Sokáig fürkésztem könnyeim között a falat,majd álmaimba merültem.

***

Reggel Hatalmas űrrel a szívemben ébredtem.Talán lázam is volt,ezért úgy döntöttem a mai napomat kihagyom. Írtam anyának egy SMS-t mire egy ,,Rendben"-t kaptam..Olyan anyás..Tömör,lényegre törő.

Visszafeküdtem az ágyamba,a könnyeim ismét utat törtek maguknak,nem sokkal később álomba sírtam magam.

Késő este ébresztett édesanyám,hogy menjek le vacsorázni.

Lent próbáltak kommunikálni velem,több kevesebb sikerrel,mert én csak a bólogatás illetve a fejcsóválásnál maradtam.

Amint feladták a faggatást a szobám rejtekébe menekültem,i-Podommal az ágyamba feküdtem.

Holnap szombat,szóval maradhatok az ágyam rejtekében. Harry járta fejemben,illetve Taylor és Brandon szavai..Igazat megvallva félek.Bár nem, mondhatok semmit.

Elvégeztem az esti szokásos dolgaim,és hamar elragadtak az álmaim. 

Egy kórházi ágyon találtam magamat.Karjaimban tűk,mellettem gépek csipogása.Hogy kerültem ide?

Egyszer csak szőke tincseket vélek felfedezni az üvegen át.Makulátlan bőr,gonosz mosoly.Váltott pár szót a gorilla méretű fehér köpenybe bújt férfival,majd berontott hozzám.

-Most megvagy te kis ribanc!

Kezeimet és a lábaimat az ágyhoz kötözte,a számat egy szájához hasonlóan vörös kendővel bekötötte, majd távozott.

Vergődtem az ágyban,a kemény kötél lehorzsolta végtagjaim.

Nemsokkal később Harry jött be az ajtón Taylor kíséretével. Majd lerántotta rólam a takarót.

Csak a fehérneműm volt rajtam,amitől hamar megszabadított. Taylor a hatalmas fotelben foglalt helyet,Harry felé nézett,majd kacsintott és visszafordította tekintetét felém.

Számról levette a kötést.

-Hallani akarom a hangod,Ribanc.Majd könyörtelenül belém döfött..

-Engedj el kérlek-zokogtam fel.

Vergődtem az ágyon.A lidércnyomás miatt csorogtam a verítéktől.

Majd egy gyors mozdulattal felültem,megnyugvás futott át rajtam,hogy otthon az ágyamban találtam magam.Visszafeküdtem,és reggelig a könnyeimmel virrasztottam.